"Átléptem a küszöböt, kiinvitálva magam a csapadékkal borított erkélyre. A szemem összehúztam a sebesen szállingózó, már-már vakítóan fehér hópelyhek láttán. Az orromat kikezdte a csípős hideg, az ereimben csörgedező vér lelassult, a csontomig hatolóan éreztem a lehűlést. A hajam kesze-kuszán az arcomban lobogott, a szívem pedig egyre hevesebben vert. Órákig elnéztem volna a kora hajnali lámpafényben felcsillanó hópihéket, de indulnom kellett... csak maradj így tél, rád vártam tavaly óta!"